Horváth György

“...........Lehet ezt bírálni, szapulni, de attól még igazak ezek a lírai absztrakt alkotások. Horváth György képeinek kijelentő módja megalapozott, megtapasztalt állítások. Hétköznapjaink kevéske öröme sokszor kényszerből viselt tisztázatlansága jelen van ezeken a képeken.    Ha nézem Horváth György képeit mindig az Én hiteleségemet, keresem a műveiben. Adódik ez abból, hogy hosszú éveken keresztül tanítványamnak tudhattam. Olyan ez, mint mikor gyermekében keresi önmagát az ember. Tudva ugyan hogy, felnőtt korárra úgy is önálló életet fog élni és miért kéne úgy gondolkodnia, mint szülei. De mégis kíváncsi az ember mit tanult meg az én gondolkodási formámból.    Látszólag Horváth György mindenkitől különbözik öntörvényű, persze ez csak a felületes szemlélőnek ilyen. Formailag tényleg különbözik kortársaitól. ……humanista festő. Céljai ugyanakkor valósak REALISTÁK. Mai gondolatok.   Képeinek mérete olyan intim mint kifejező kézsége. Nincsenek teátrális hatásai ezeknek a műveknek. Igen kevés formát ábrázol, nagy sík felületei elmélkedésre kényszerítik a nézőt. Nem rébuszokban beszél, nem képi fejtörőkkel traktál, mint sok áll modern, akik meg nem élt történéseket csupán vizionálnak, csillogó eladható színekkel.   Horváth György képei drámaian szürkék piszkosak, agyonkevert színekből épülnek. Igazságot sugallnak........”  /Básckai Bertalan, Kisújszállás Papi Lajos Alkotóház 2005. május 6./

horvathgyorgy@freemail.hu

Horváth György

“...........Lehet ezt bírálni, szapulni, de attól még igazak ezek a lírai absztrakt alkotások. Horváth György képeinek kijelentő módja megalapozott, megtapasztalt állítások. Hétköznapjaink kevéske öröme sokszor kényszerből viselt tisztázatlansága jelen van ezeken a képeken.    Ha nézem Horváth György képeit mindig az Én hiteleségemet, keresem a műveiben. Adódik ez abból, hogy hosszú éveken keresztül tanítványamnak tudhattam. Olyan ez, mint mikor gyermekében keresi önmagát az ember. Tudva ugyan hogy, felnőtt korárra úgy is önálló életet fog élni és miért kéne úgy gondolkodnia, mint szülei. De mégis kíváncsi az ember mit tanult meg az én gondolkodási formámból.    Látszólag Horváth György mindenkitől különbözik öntörvényű, persze ez csak a felületes szemlélőnek ilyen. Formailag tényleg különbözik kortársaitól. ……humanista festő. Céljai ugyanakkor valósak REALISTÁK. Mai gondolatok.   Képeinek mérete olyan intim mint kifejező kézsége. Nincsenek teátrális hatásai ezeknek a műveknek. Igen kevés formát ábrázol, nagy sík felületei elmélkedésre kényszerítik a nézőt. Nem rébuszokban beszél, nem képi fejtörőkkel traktál, mint sok áll modern, akik meg nem élt történéseket csupán vizionálnak, csillogó eladható színekkel.   Horváth György képei drámaian szürkék piszkosak, agyonkevert színekből épülnek. Igazságot sugallnak........”  /Básckai Bertalan, Kisújszállás Papi Lajos Alkotóház 2005. május 6./

horvathgyorgy@freemail.hu